A 2019-2020-as tanévben folytatódott a Kiskunhalasi Bibó István Gimnázium és a Kiskunhalasi Fazekas Mihály Általános Iskola együttműködése a fizikatanításban.

Korábbi munkáink között szerepeltek hőkamerás kísérletek. Többek között megvizsgáltuk egy halastó réteghőmérsékleteit télen, készítettünk felvételeket az épületek hőveszteségéről. Bizonyítottuk a víz szerepét az ételek mikrohullámú sütőben történő melegítése során, vizsgáltunk izzókat, áramköröket, stb.

A fizikaórán itt-ott előkerül a vízjég olvadásának bemutatása. Az iskolai órakeretbe azonban már nem fér bele a magasabb hőmérsékleteken végbemenő olvadás.

Lehetőséget kaptunk egy közeli kovácsműhelyben fémek olvasztására. Eredetileg szerettük volna mérni a kialakuló hőmérsékleteket is, de a kapott hőkamera – az ígéretek ellenére – nem volt képes a fémek olvadáspontja körüli hőmérsékletek kimutatására. Így maradt az általunk vitt digitális hőmérő, ami szintén korlátozott hőmérsékletet mért. Ezért tudományos szempontok szerinti mérésekre nem került sor.

Vittük magunkkal a korábban elkészített olvasztótégelyt és öntő edényt. A kohóban fellobbanó tűzzel háromféle fémet olvasztottunk: ónt (köznapi elnevezéssel cint), ólmot és alumíniumot. Végül a vasból készült olvasztótégelyt is megolvasztottuk, elérve a több mint 1500 C-ot.

Megfigyelhettük a fémek olvadását és fagyását, valamint a melegen történő formázási lehetőségüket. Láttuk a vas melegítése során kibocsátott fények látható színtartományba eső színátmeneteit. Megtapasztaltuk, hogy mekkorát szól a durranógáz, tanulmányoztunk mérlegeket, láttuk a kéményhatást, valamint próbálgattuk a műhelyben fellelhető eszközöket. Szinte mindegyikük működése valamilyen fizikai ismerettel magyarázható.

Ezen a napon kapcsolatba kerültünk a többezer év óta az ember szolgálatába állított fizikai folyamatokkal. Valós helyzetben láttuk azt, hogy magas hőmérsékleteket elő lehet állítani, mellyel a korábbi hőtani tanulmányainkat igazoltuk.

Vannak persze még magasabb hőmérsékletek is (pl. plazmaállapot létrehozása esetén). Jó lenne ezeket is megfigyelni...

A kovácsműhelyben készült filmünk a fenti tapasztalatokról szól:

Az alábbi linken a diákok segítségével megvalósított fizikai kísérletet tekinthetnek meg:

Manapság kevés kísérletet látnak a tanulók tanórákon, mert egyrészt feszített a tanmenet és „nem fér bele” a tanórába a felfedező élmény. Épp az nem, ami miatt kedvet kaphatnának a tanulók az általában nehéznek tartott fizikához.

Az pedig igazán szokatlan, ha olyan lehetőségek kínálkoznak, melyek során tanórákhoz tartozó kísérleti eszközöket készíthetünk, vagy környezetünkre, hétköznapi eszközeinkre csodálkozhatunk rá. Okokat keresve arra, hogy mi hogyan működik, mit hogyan látunk, illetve érzékelünk.

A Kiskunhalasi Bibó István gimnáziumban az elsősorban a hatévfolyamos képzésre járó néhány tanulóval „nyitott” szakkör keretében sok érdekes dolgot tapasztaltunk a 2016-2017-es és a 2017-2018-as tanévekben.

Ez az összefoglalás a szakköri munkát mutatja be.

A fizikatanároknak ma már más fajta elköteleződése is van, mint amit a korábbi évek megkívántak tőlük. A tanulókat, szülőket elkápráztatják azok a technikai újdonságok, amit a piac vásárlásra felkínál: okostelefon, okosóra, stb. A felhasználó nem is gondol arra, hogy megalkotásukat fizikusok kitartó munkája előzte meg.