2019. július 06.

A busz a Gimnázium előtt várt minket hogy bepakolhassunk mindent, amire csak szükségünk lehet Erdélyben. Negyed négykor indultunk el, kicsit fáradtan, de eszméletlenül izgatottan, pirkadatra már a határon voltunk és onnan megkezdődhetett igazi Erdélyi utunk.

Először Déván álltunk meg, ahol körbejártuk a várat és elkészült az első csoportkép.

Déva után az út egész zökkenőmentesen és nyugodtan folytatódott, hiszen mindenki próbálta kipihenni a koránkelés fáradalmait. A következő megállónk Gyulafehérvár volt, ahol a másik csoporttal is találkoztunk és együtt, Hunyadi sírjának koszorúzása mellett megnéztük a templomot, illetve egy rövid pihenő keretében mindenkinek volt egy szabad fél órája vásárolni és körbenézni.

Ezután Segesvár felé vettük az irányt, ahol a diáklépcsőn felsétálva megnéztük a várat, majd sétáltunk a régi városrészben és megnéztük Segesvár óratornyát. Segesvár után egy nagyobb útszakasz következett a következő megállónkig. Az út nagyon jó hangulatban telt, beszélgettünk, kártyáztunk és zenét hallgattunk. Sokan megpróbáltak aludni, de ez a szép táj kémlelése és a hosszas beszélgetések miatt, nem mindig jöhetett össze.

A következő megállónk egy emlékmű volt, az út mellett, ami azon a helyen állít emléket Petőfi Sándornak, ahol eltűnése előtt utoljára látták. Az emlékmű megkoszorúzása után összeálltunk egy csoportképre, majd elindultunk

Székelykeresztúrra, hogy Petőfi csata előtt írt utolsó versének színhelyét, szeretett körtefáját megnézhessük és megkoszorúzhassuk. Székelykeresztúr után egy bő egy órás út választott csak el minket a végállomásunktól, Gyergyóújfalutól. Újfaluba érve mindenki elfoglalta a szállását. Voltak, akik a Libánon és voltak, akik a faluban élvezhették az estét egy meleg vacsora és a hosszú út után egy kényelmes ágy társaságában.

2019. július 07.

A második napunkat a Görgényi-havasok egyik legszebb hegységében a Libán hegységben tölthettük, Csicsaj-düllőn. Az ott található medverezervátum közepét egy kellemes túrával közelítettük meg az újfalvi polgármester kíséretében, aki a rezervátumról mesélt nekünk. Az előadás után süthettünk kürtöskalácsot, ihattunk finom szörpöket és mi, lányok játszhattunk, beszélgethettünk a magas fűben, míg a fiúk focizással ütötték el az időt a következő túránkig.

A következő túra az erdő mélyén keresztül vezetett, aminek a végén a Csicsaj-sziklánál pihenhettünk meg, ahol egy medvebarlanghoz is lemászhattunk, a visszaút az Ördög-tó átszelésével kezdődött, ami ma egy hatalmas tőzegáfonyás.

A napot tábortűzzel, szalonna, kolbász, sajt, hagyma és medveszalámi sütéssel zártuk, majd kisétáltunk a buszhoz.

2019. július 08.

A 3. napunknak délelőttjét egy egészen borongós idő és felhőszakadás kísérte, de a hangulatunk még így sem lankadt egy cseppet sem. Korond felé vettük az irányt, de odafelé még sok helyen megálltunk. Először az Újfalvi kőbányánál, majd a Zetelaki-víztározónál.

A következő megállónk Zetelaka volt, ahol finom lekvárokat és szörpöket kóstolhattunk illetve vásárolhattunk.

Zetelaka után Székelyudvarhelyen álltunk meg, ahol a szoborparkban II. Rákóczi szobrának megkoszorúzása után az Alexandra Cukrászdában, két szülinapot is megünnepeltünk és mindenki a kedvére sütizhetett, fagyizhatott.

Székelydvarhely után a Szelykefürdői székelykapuk alatt mehettünk fel Orbán Balázs sírjához, hogy azt megkoszorúzzuk. Szelykefürdő után Farkaslakán álltunk meg, hogy Tamási Áron sírját is megkoszorúzhassuk.

Mikor már végre Korondra értünk a társaságot két részre osztották, amíg mi megnézhettük milyen is a taplászás, addig a csoport másik fele fazekas műhelyben próbálhatta ki magát.

A taplászás előtt nagyon sok mindent megtudhattunk a székelykapukról, történetükről illetve motívumaikról egyaránt. Egy kis séta után egy kedves házaspár fogadott minket, akiknél megtudhattuk, mi is a taplászás valójában. Megnézhettük, hogy készül taplógombából sapka, vásárolhattunk díszeket, táskákat és még egy csomó szép dolgot, amit taplógombából készítenek. Hallhattunk Ötziről és a tapló fontosságáról is.

Miután megismertük a taplászást egy szekéren vittek át minket a fazekasműhelybe, ahol nagyon sokat nevettünk és szebbnél szebb tárgyakat csinálhattunk Józsa Laci bácsi segítségével, aki egy díjnyertes helyi fazekas.

A kreatívkodás után vásárlás következett. Először helyi sajtokat kóstolhattunk meg és vásárolhattunk,majd a hazavezető út mellett alkalmunk nyílt mindenféle Székelyföldre emlékeztető ajándékot venni szeretteinknek és végül, de nem utolsó sorban egy sós standnál álltunk meg.

A szállásra érve csak kevés időnk maradt pihenni, hiszen vacsora után szinte azonnal indultunk a táncházba, ahol újfalvi táncosok mutatták be a térségi táncokat. Nagyon vidám este volt, sok új ismerőst, barátot és élményeket szereztünk akkor

2019. július 09.

Ezen a reggelen hosszú útnak néztünk elébe, hiszen a Gyergyóújfalutól elég messze fekvő Nagykőhavas hegyeiben töltöttünk napunk nagy részét, ahol a 7létra Vízesés túráján mentünk végig egy idegenvezető társaságában. A túra nagyon emlékezetes és élvezetes volt, hiszen létrákon és keskeny utakon mentünk és gyönyörű vízesések mellett, felett és alatt haladtunk át. Sajnos mivel mindig oda kellet figyelnünk és kapaszkodnunk kellett elég kevés kép készült.

Visszafelé Sepsiszentgyörgyön álltunk meg, ahol a Mikó Kollégium diákjai vendégül láttak minket ebédre.

Hazafelé bementünk Csíkszeredára, ahol megnéztük a Mikó Várat, majd a Mádéfalvi veszedelem emlékművénél koszorúztunk. Az út ezután már csak a szállásunkra vezetett, ahol kipihenhettük az egész napos fáradalmakat.

2019. július 10.

Székelyföldi utunk 5. napján először a Gyergyói-medence legjelentősebb barlangjába látogattunk el, a Súgó-barlangba. A barlang ékei a változatos formájú cseppkövek, amelyek történetét az idegenvezetőnk, Simon László részletesen elmesélte. A barlang nagyon érdekes és élvezetes volt, hiszen belül nincs kivilágítva semmi, ezért mindenki kapott fejlámpát. A barlangban elvétve láttunk denevéreket a plafonon csimpaszkodni és a nagy terem akusztikáját is kipróbálhattuk.

A barlang után a Békás-szoros következett, a Hagymás-hegységben, amiről az idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy itt ered a Maros. Először egy kellemeset sétáltunk a Békás-szoros sziklái közt, a Békás-patak mentén, az árusok mellett, és az Oltárkőt is, megcsodáltuk, ami a szoros legszembetűnőbb sziklája.

A séta után visszafelé megálltunk a Békás-víztározónál, majd később a Gyilkos-tónál is, ahol meghallgattuk a tó legendáját és képet készítettünk.

2019. július 11.

Ez volt az utolsó nap, amit Székelyföldön töltöttünk, ezért a reggeli és a bepakolás után rögtön hazaindultunk. Először Marosvásárhelyen álltunk meg, ahol elsétáltunk a Vártemplomhoz.

A következő megállónk a Tordai sóbánya volt, aminek törtenetét és termeit egy idegenvezető társaságában ismerhettük meg. Megnéztük a benne található csónakázó tavat és volt 1óránk teljesen körbenézni indulás előtt. Voltak, akik az óriáskerékre ültek fel, mások pedig ping-pongoztak bowlingoztak, vagy minigolfoztak.

Az utolsó megállónk Székelyföldön az Orizont étterem volt, ahol megvacsoráztunk, majd telehassal folytathattuk utunkat hazafelé. Az út jó hangulatban telt, sokat beszélgettünk énekeltünk és zenét hallgattunk.

Ez az erdélyi út egy örök emlék lesz, az új barátságok és a közösség összekovácsolódása miatt is.

Miklósi Fanni, 9.o.