Van hozzáférése? | lépjen be
Váltás az akadálymentes honlapra  2024. április 27. | Ma Zita és Mariann napja van.

Mesébe illő történet

04
05
2020

Hol volt, hol nem volt, a jéghegyeken innen, az Óperenciás tengerhez még igen messze, Vajdaság bőtermő vidékein élt egy diák, CF.

Telt, múlt az idő, és egyszer csak azt vette magán észre CF, hogy itt az érettségi, és neki mennie kell. Igen ám, de azokban az időkben borította sötét árnyékba az egész világot az elpusztíthatatlannak születő COVID-2. Apró termete ellenére akkora korona volt rajta, hogy akit megérintett mélyen hajolt meg előtte. Ő meg egyre csak szedte áldozatait, könyörtelensége eljutott a kerek világ minden szegletébe.

No, most már igencsak komollyá kezdett válni a helyzet, mert az idő, a maga hétmérföldes lépteivel fénysebességgel szelte a teret.

CF és az iskolavezetés mélyen elgondolkodott azon, hogy mitévők legyenek, mert először is el kellett jutnia a határig, ott átügyeskednie magát a visszaküldéssel fenyegető szerb őrök gyűrűjén, de végül úgy is a magyar őrök kezei közé kerül, akik karanténnal fenyegetik, ha nem mutatja fel úti leveleit. Nos, ezt a problémát még csak megoldották közösen, mert a távlevelezéssel ezt már postagalambok nélkül is meg lehetett oldani.

Azt azonban, hogy hogyan jut el a határtól az iskoláig, sokáig nem sikerült kitalálni. Attól erősen tartottak, hogy COVID-2 belefészkeli magát CF zsebébe, és amikor lehetősége lesz rá, uccu, teleszórja magával a másik ország területét is.

Széles e határban nem akadt senki, aki szembe mert volna szállni az erejét fitogtató láthatatlanságba burkolózó virgonccal.

Törték-törték a fejüket, míg a szerencse egyszer csak ott termett előttük egy bátor, betegszállítással foglalkozó szülő képében. „Egy életem, egy halálom, én mégis megpróbálom”, mondta MM, és elővette azt a csodafegyvert, amivel egy időre be tudta csomagolni CF-et zsebestől, úticsomagostul, mindenestül úgy, hogy COVID-2-nek nem volt esélye a szabadulásra. Ez a csodafegyver nem volt más, mint egy vezetőterétől elválasztott utasterű betegszállító autó. Az egyik terében MM ült, a másikban CF, és ha COVID-2 potyautasként magát lopva felszállt, akkor ő is.

Hogy kiderítsék a halált hozó jelenlétét, elfogadták a helyi kórház igazgatójának, Dr. SzSZ-nek a felajánlását. Az érettségiig két mintavétellel kideríti, hogy van veszély, vagy nincs. De az első mintavétel után CF még nem járkálhat szabadon…

Bevonták hát az egyik kollégium igazgatóját is az igazság kiderítésébe. NE biztosított szállást és étkezést, valamint további zárt teret CF-nek és az esetlegesen megbúvó COVID-2-nek, ameddig kellett.

Hétfőn kezdődik az érettségi. Megtörténtek a mintavételek. Izgalmasan telt a vasárnap délelőtt. Délutánra ígértek a kórházból hírt.

Végül fél három előtt néhány perccel megszületett az eredmény: COVID-2 vesztett. Nem sikerült potyautasnak lennie. CF most már nemcsak a középiskolai eredménye alapján bocsátható érettségire.

A mese vége:

A magyar népmeséknek tanulsága van. Ez a történet inkább tanít bennünket. Arra tanít, hogy milyennek kell lennünk ahhoz, hogy kerek legyen a világ. Arra tanít, hogy itt vannak közöttünk azok az emberek, akik példát mutatnak önzetlenségből, helytállásból, merészségből. Egy helyzet megoldásáért, akár egy másik szülő gyermekéért. Munkájukért csak annyit lehet mondani: Köszönjük!

Balassi Bálinttól idézhetünk:

„Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak…”

(https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/balassi-balint-ADB/versek-AE0/hatvanegyedik-DC9/)

CsI

Hol vagyok? Hírek