Élménybeszámoló

Június 14. és 19. között hat élményekben gazdag, csodálatos napot töltöttünk el Erdélyben a Határtalanul! program keretében.Kedden reggel már fél 3-kor izgatottan gyülekeztünk a gimnázium előtt. 3 órára terveztünk az indulást, ami egy kicsit csúszott, mert egy osztálytársunk elaludt. Utána viszont zökkenőmentesen ment minden.Ezen a napon első tervezett úticélunk Déva vára volt, amit azonban nem tudtunk megnézni, mert felújítás alatt áll. A sikló sem működik, így csak a buszból néztük meg, és közben beszéltünk a Kőmíves Kelemenné történetét feldolgozó balladáról, felidéztük a vár történetéhez kapcsolódó legendát. Utána Vajdahunyad következett. Sajnos ennek is csak egy részét tudtuk megnézni, mert mindenfelé mesterek dolgoztak. Ennek ellenére nagyon tetszett a vár, a kilátás is szép volt, a legérdekeseb azonban a börtön volt a különféle kínzóeszközökkel. Ezután Segesváron álltunk meg. Együtt mentünk fel az óvárosba, nagy élmény volt az rövid idő, mely alatt csoportokban fedezhettük fel a kis utcákat. Utána megálltunk még Petőfi körtefájánál, ahol elhelyeztünk egy koszorút is. 7 óra után értünk Gyergyóújfaluba, ahol elfoglaltuk a szállásokat, három különböző helyen. Finom vacsorával vártak minket, ami nagyon jól esett a hosszú út után, és ez így volt a többi este is.

A következő napon Székelyudvarhely felé vettük az irányt. Útközben megálltunk egy andezitbányánál, ahol megismerkedtünk az andezit keletkezésével, felhasználásával is. Utána átsétáltunk a zetelaki víztározón, és végül megérkeztünk első úticélunkhoz. A szoborparkban megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc szobrát, és megnéztük a többi szobrot is. Az Alexandra cukrászdába is betértünk, ahol finom süteményeket, pohárkrémeket kóstolhattunk meg. Felfedeztük az udvaron egy táblát, amely Benedek Eleknek állít emléket, így megidéztük a „nagy mesemondó”-t is. Az utcán egy plakátsort is láttunk, amely Tamási Áron születésének 125. évfordulójának állított emléket, így ,míg a buszra várakoztunk, róla és az Ábel a rengetegben című művéről is beszéltünk. Utána szejkefürdő következett, ahol megnéztük a Mini Erdély parkban Erdély várainak makettjeit, az Orbán Balázs emlékházat, és kisvonatoztunk is. Innen elsétáltunk Orbán Balázs sírjához, ahol koszorút helyeztünk el, majd végigsétáltunk a szebbnél szebb székelykapuk alatt. A nap utolsó állomása Korond volt, ahol nagyon gazdag programban volt részünk. Megismertük a taplógomba felhasználásának lehetőségeit, illetve a mesterség nehézségeit. Utána egy egyetemi tanár a székelykapuk történetével és jellegzetes motívumaival ismertetett meg minket. Később nagyon finom kézműves sajtokat kóstolhattunk, miközben a készítésük folyamatáról is meséltek nekünk. Ezután a korondi kerámiával ismerkedhettünk meg, ki is próbálhattuk a korongozást. Hazafelé még megálltunk Parajdon, ahol bemutatták nekünk a só feldolgozásának és felhasználásának módját, kaptunk is mindannyian egy kis darabot, hogy nyalogassuk, mert nagyon jó hatással van az emberi szervezetre.

A harmadik nap nagyon jó volt. A Görgényi havasokban a Libán-tetőn jártunk. Először Gyergyóújfalu polgármesterének, Egyed Józsefnek a vadászházához tettünk egy hosszú sétát, ahol a helybeli asszonyok már javában sütötték az igazi erdélyi kürtőskalácsot, amihez finom gyógynövényekből készített teát ihattunk. A fiúk közben jót fociztak. Miután jóllaktunk, következett a nagyobb túra, megmásztuk Csicsaj kőszikláját. A kilátás csodás volt onnan fentről. Lefelé kicsit lassan haladtunk, mert kiderült, hogy egyik osztálytársunknak komoly tériszonya van, és megijedt az előtte lévő mélységtől, de a többiek és vezetőnk segítségével sikeresen lejutott ő is. A vadászháznál ismét finomságok vártak minket, medveszalámit ehettünk és szalonnát sütöttünk. Miután mindenki jól belakmározott, meghallgattunk egy előadást a környék élővilágáról, különösen érdekes volt a medvékről szóló rész. Közben sokat megtudtunk az erdélyi magyarság elmúlt évtizedeiről, nehézségeikről, küzdelmeikről kitartásukról. Vágül kényelmesen visszasétáltunk a buszhoz, és visszatértünk a szállásunkra.

Pénteken reggel elbuszoztunk az Elekes Vencel Általános Iskolához.  A fiúk nagyon készültek a diákokkal tervezett barátságos focimeccsre, ami azonban elmaradt.  Az iskolában vizsgák zajlottak, ezért biztonsági őr állt az ajtóban, és be sen engedett minket. Így kicsit csalódottan indultunk tovább. Először a Súgó-barlangot néztük meg, ahol megcsodáltuk a gyönyörű cseppköveket, denevéreket sajnos nem láttunk. Megtapasztaltuk a barlangban uralkodó sötétséget, mikor minden lámpát lekapcsoltunk, és az akusztikát is, mikor Tirza egy gyönyörű, összetartozásról szóló dalt énekelt el. Mire kijöttünk a barlangból, szakadt az eső. Rövid ideig várakoztunk a túristaháznál, majd nikor kicsit csendesedett, lesétáltunk a buszhoz. A következő állomás a Gyilkos-tó volt. Útközben egyik osztálytársunk elmesélte a tó keletkezésének legendáját. A tónál tett rövid séta után a Békás-szoros következett. Az eső miatt túravezetőnk úgy gondolta, balesetveszélyes lenne a Mária-kőnél található Panoráma kabinig felmenni, ezért egy kisebb túrát javasolt, amely egy függőhídhoz vezetett. Mindenkinek nagy élmény volt átmenni rajta. Vezetőnk elmondta, hogy fentebb van még egy híd, de a csúszós sziklák miatt nem javasolta, hogy tovább menjünk. Így is nagyon szép volt ez a nap.

Szombaton nagyon korán kellett elindulnunk, hogy minél hamarabb odaérjünk a Brassó melletti Hétlétrás vízeséshez. Sepsiszentgyörgyön találkoztunk vezetőnkkel, testvériskolánk, a Székely Mikó Kollégium igazgatóhelyettesével, aki innen kezdve kalauzolt minket. Ez volt a legfárasztóbb túra az egész program során, de tériszonyt, félelmeket, fáradtságot legyőzve végigcsinálta mindenki. És az élmény, látvány mindent megért. Következő állomásunk a Mohos tőzegláp volt, ahol az idegenvezető elmondta, hogy utóvulkanikus tevékenység hozta létre, ezért egyedi növény- és állatvilág jellemzi. Sajnos a bemutató végére elkezdett esni az eső, így a Szent Anna-tóhoz nem mentünk le. Mire Csíkszeredára értünk, ismét kiderült, így egy hosszabb sétát tettünk, körbejártuk a Makovecz Imre által tervezett Milleniumi templomot, aminek jellegzetes külső és belső felépítése nagyon érdekes volt. A szállásunkra tartva még megálltunk Mádéfalván, és megkoszorúztuk a székelyek 1764-es legyilkolásának emlékére épített emlékművet. 

A hatodik napon, vasárnap hajnalban megköszönve a vendéglátást mondtunk búcsút Gyergyóújfalunak. A kora reggeli órákban tettünk egy sétát Marosvásárhelyen, de a Rákóczi-szobrot nem tudtuk megkoszorúzni, mert körbe volt zárva. Utolsó nagy programunk a Tordai sóbánya megtekintése volt. Magyar nyelvű idegenvezető vezetett körbe minket, bemutatta a bánya múltját és jelenét. Javaslatára kipróbáltuk, hogyan visszhangzik a só szó a József-tárnában, utána azonban a „Bibó” kiáltástól visszhangzott minden. A Királyhágónál tartottunk egy rövid pihenőt, találkoztunk más magyar csoporttal, akik akkor kezdték a programjukat. Tartottunk nekik egy gyors élménybeszámolót, és biztosítottuk őket, hogy hatalmas élményekben lesz részük, ahogy nekünk is.Hazafelé tartva és hazaérkezve többen megfogalmaztuk, hogy vissza kell térnünk még Erdélybe akár osztályunkkal, akár családunkkal. Remélem, sikerülni fog.

Miskei Léna, 9.