Élménybeszámoló

Idén nyár végén majdnem két év várakozás után a kilencedik osztály is eljutott Erdélybe a Hataártalanul! pályázat keretében. A két év halasztás átalakította a tervezett programot, de a cím, hogy „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok…” még így is teljesült.

Első nap – augusztus 23.

Az első napunk hajnali félháromkor indult, hiszen már első nap többszáz kilométer várt, számtalan helyszínnel és megállóval. Az első programelemünk Déva vára lett volna, de a felvonó felújítása miatt ezt a programelemet kicseréltük Gyulafehérvárra. Az útvonalunk így úgy módosult, hogy először Verespatakra mentünk, ahol az ókor óta folyt arany- és színesfém bányászat. A pénztárnál eltöltött másfél óra után egy nagyon érdekes élményben volt részünk, mert az idegenvezető románul és angolul tudod, így rögtön az idegennyelvi kompetenciánkat fejleszthettük. A bánya után Gyulafehérvár következett, ahol a történelmi központon belül a székesegyházba mentünk, hogy megtekintsük a Hunyadi család sírboltját, illetve egy rögtönzött történelemóra keretében betekintést nyerhetünk az Erdélyi Fejedelemség korai korszakába, hogyan alakult Erdély története a 16–17. század között.Segesváron elsősorban az építészetét tanulmányozva a céhek működését elevenítettük fel, illetve megnéztük az Óratornyot és egy rövid szabad idős program keretében fotókat készítettünk. Fehéregyházánál elhaladva a munkafüzet segítégével megemlékeztünk Petőfi Sándor szabadságharcban betöltött szerepéről.

Második nap – augusztus 24.

A második nap Korondon kezdtünk, ahol megismerkedtünk a székelykapuk szimbolikájával Pál Zoltán egyetemi tanár érdekes és színes előadásában. Ezután a taplászás nehéz, de szép mesterségével ismerkedhettek meg a diákok. Az alapanyag minőségének és felkutatásának rejtelmeibe is beavattak minket. (Sajnálatos módon a klímaváltozás ezt a szép foglalkozást is veszélybe sodorta, hiszen egyre nehezebb megfelelő minőségű taplógombát találni). Ezután megnézhettük, hogyan zajlik egy gomba feldolgozása. Korondon talán az egyik legmaradandóbb élmény a korongozás volt. Pál László egy rövid bemutató után, átadta a korongot. Nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy ami 46 év tapasztalattal olyan könnyűnek tűnt, a gyakorlatban azért nem mindig azt az eredményt hozta, amit vártunk, vagy szeretünk volna. Azt azonban megtanultuk, hogy egy kis tál vagy pohár is óriási sikerélményt tud okozni.Szejkefürdőn megnéztük a Mini Emlékparkot, néhányan kisvonatra is szálltak. A park nem olyan régen készült el, és az Erdélyben feltalálható nevezetes épületeket lehet egy kisterületen megtekinteni. Ezután megkoszorúztuk Orbán Balázs sírját, és a munkafüzet segítségével összefoglaltuk a munkásságát. A csoport a székelykapukon keresztül felelevenítette a délelőtt tanultakat.Székelyudvarhelyen az Emlékezet parkban megemlékeztük II. Rákóczi Ferenc jelentőségéről egy rövid történelemóra keretében.

Harmadik nap – augusztus 25.       

Gyergyóújfalu és szűkebb környezetének a megismerése volt ez a nap. Az eredetileg tervezett negyedik nap programját áthelyeztük ide, hogy szíves vendéglátónk Egyed József polgármester programjához tudjunk alkalmazkodni.        A napunk az Elekes Vencel Általános Iskolában indult. Itt a diákoknak bemutatták az iskolát, és a román oktatási rendszert. Ezután a helyi hetedik osztállyal egy barátságos futballmérkőzésre került sor, miközben mi tanárok egy rövid beszélgetés során még inkább betekintést nyerhetünk az iskola mindennapjaiba. A kora délelőttől a főbb program a Csicsaj dűlőn zajlott. Polgármester úr vadászházához egy rövid túra után jutottunk fel, ahol a leglelkesebbek gombákat is gyűjthettek, amit később megsütöttünk. A háznál már finom kürtöskalácsokkal fogadtak minket, és szabadidős programokkal. A diákok egy része a Csicsaj tetejére is felment, a többiek pedig a szalonna és gombasütéshez készítette elő a tüzet. Ez a délután nagyon jó lehetőség volt a közösségépítésre. A finom ételek, polgármester úr előadása a vadászatról, a környék állatvilágáról nagyon tanulságos volt.

Negyedik nap – augusztus 26.

A legtöbb programelemet tartalmazó napunk lett a negyedik. Az ötödik napra sikerült túravezetőt szerveznünk a Békás-szoroshoz és a Súgó-barlanghoz, így egy kicsit intenzívre sikerült ez a napunk. A Mohos-láp bemutatása után, a Szent Anna-tóhoz mentünk le. Az ikervulkáni tevékenység egy ritka jelenségnek számít, fantasztikus elképzelni, hogy mindkét helyszín egy vulkáni kráterben helyezkedik el. Ezután egy rendkívüli kémiaóra keretében megismerkedtünk a kén-hidrogén mérgező-és gyógyítóhatásával, miközben a Büdös-barlang felé tartottunk. Az úton medvékkel is találkoztunk, akikről igen jó fotók készültek. A Büdös-barlang maradndó élmény volt, hiszen a kén szaga mellett, azt is megtapasztalhattuk, hogy milyen gyorsan melegszik fel a levegő a gázoknak köszönhetően.  Csíkszeredán egy igen tanulságos időszaki kiállítást néztünk meg, a BarabásLab művészetet és a tudományt kapcsolja össze, például, hogy lehet művészeti eszközökkel bemutatni a táplálkozási szokásainkat, a járványok terjedését. Az állandó kiállításon a csíki székelyek mindennapjaiba és Csíkszereda történetébe nyerhetünk bepillantást. A diákok különböző korok ruháit is magukra ölthették. Csíksomlyón meghallgattuk, hogyan élnek azok az árvák, akiket a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogat, majd megcsodáltuk a gyógynövényes kertet, ahol sok növény gyógyítóhatását ismerhettük meg.  A napot Mádéfalván zártuk, ahol az emlékezéshelyénél koszorút helyeztünk el. 

Ötödik nap – augusztus 27.

Az Almási-barlang helyett a Súgó-barlangba mentünk, ahol Varga Róbert vezetésével közelről tapasztalhatuk meg a cseppkőképződés folyamatát. A szemléletes bemutatót színesítette, hogy több percen keresztül kipróbáltuk, milyen lehet sötétben, csendben lenni, s hogyan reagál erre a szemünk. A barlang után a Békás-szoros felé vettük az irányt, ahol lenyűgöző látvány fogadott minket. A hegymászás nem kis kihívást jelentett, de a két függő híd és a gyönyörű táj, minden fáradozást megért.Este elbúcsúztunk a minket fogadó családoktól, akik minden reggel és este nagy szeretettel vettek minket körül, a finom ételekről nem is beszélve.

Hatodik nap – augusztus 28.

Az utolsó nap öt órakor indultunk útnak, hogy időben, még nyitásra ott legyünk a tordai sóbányánál. Erdély különösen gazdag különböző sókban, nem véletlen, hogy a középkor óta az egyik legfontosabb kereskedelmi cikknek számít. A sóbánya nemcsak méreteivel, de a különböző sólerakódásaival és tavával is kellemes kirándulóhely. A bátrabbak a csónakázást is kipróbálták. Nagyszalontán a Csonkatorony egy emblematikus helyszín, hiszen a Toldi kapcsán nincs olyan magyar diák, aki ne olvasott, vagy hallott volna róla. A torony tövében megállapítottuk, hogy bár a sok korán kelés és túra nagyon elfárasztott minket, de felejthetetlen emlékkel gazdagodtunk.