Erdélyi kirándulásunk a Kiskunhalasi Bibó István Gimnázium előtt kezdődött, 2023. szeptember 19-én, hajnali háromkor. A hetedik osztály még csak két hete ismerte egymást, s az osztályfőnököt, s épphogy beszokott az iskolába, mégis izgatottan vágott neki ennek a kalandnak. Az országhatár átlépése után elsőként Déva várát szerettük volna megtekinteni, de sajnos a felújítási munkálatokat még mindig nem fejezték be, így ezen tervünk egyelőre meghiúsult. Déváról Vajdahunyadra mentünk, ahol megnéztük a várat, a Hunyadiak családi fészkét. Utunkat folytatva Gyulafehérváron álltunk meg, a történelmi Erdély központjában. A székesegyházban megtekintettük, s megkoszorúztuk a Hunyadiak síremlékeit, valamint Izabella királyné és János Zsigmond fejedelem kőszarkofágjait. Segesváron megnéztük az UNESCO világörökség részévé nyilvánított történelmi belvárost és megálltunk a Petőfi emlékműnél. A hosszú nap után este elfoglaltuk szállásainkat Gyergyóújfaluban.

A második napon a bőséges reggeli után Parajdra utaztunk, ahol meghallgattuk a bánya történetét és élveztük a sóbánya speciális, légúti betegségek gyógyítására is alkalmas levegőjét. Délután idegenvezetőnk irányításával körbejártuk Európa legnagyobb heliotermális tavát a Medve-tavat, sok érdekességet tudtunk meg, majd felmentünk egy kilátóba, ahol megcsodálhattuk a környéket felülnézetből is.

Csütörtöki délelőttünket Korondon a taplász, majd a fazekas műhelyben töltöttük. A taplász műhelyben a taplógomba feldolgozását, formázási lehetőségeit tanulmányoztuk, majd mindenki kis fazekassá vált, s készíthetett magának egy cserépedényt kisebb-nagyobb sikerrel, de töretlen lelkesedéssel. Szejkefürdőn a szabadtéri múzeumban megtekintettük a székelykapu kiállítást, majd tisztelegtünk a legnagyobb székely író, történész, etnográfus, Orbán Balázs sírhelyénél. Sétát tettünk Székelyudvarhely főterén, hazafelé megálltunk a Zetelaki-víztározó völgyzáró gátján, végül Gyergyóújfalu előtt a Libán kőbányáját tekintettük meg, és gyönyörködtünk a kilátásban.

Kirándulásunk negyedik napján Székelyföld természeti csodáját, a vulkanikus eredetű Szent Anna- tavat és a Mohos Tőzeglápot látogattuk meg. Csíksomlyón, a római katolikus Mária-kegyhelyen megnéztük a madonna szobrot, majd elsétáltunk a barátok feredőjéhez, ahol a helyi kút különleges borvizét is megkóstoltuk. A szállás felé vezető úton Madéfalván megálltunk az emlékműnél és megemlékeztünk a székely hősökről, akik szembe szálltak Mária Terézia parancsával.

Az ötödik napon a programváltozás ellenére sikerült látogatást tennünk az Elekes Vencel Általános Iskolába, megismerkedtünk az iskola hetedikeseivel, akikkel egy barátságos focimeccsre is sor került. Mindezek után túráztunk a Súgó-barlang felé, ahol megcsodáltuk a cseppköveket. Ellátogattunk a Békás-patak völgyébe, a Keleti-Kárpátok leghosszabb és legszebb szurdokvölgyébe. Út közben megcsodáltuk a földrajzi képződményeket, zuhatagokat és vízesést. Majd megnéztük Erdély egyik legszebb torlasz tavát, a Gyilkos- tót. Út közben meghallgatjuk a tóhoz kapcsolódó legendát.

Az utolsó napunkon egy nagyon korai kelés és reggeli után Kolozsvárra indultunk, ahol megnéztük a Szent Mihály templom gótikus stílusjegyeit. Megtekintettük Fadrusz János Mátyás király lovas szobrát, Mátyás szülőházát, ahol felelevenítettük Mátyás király történelmi jelentőségét. Végül utolsó helyszínünkön a Királyhágón, Erdély kapujában megpihentünk és gyönyörködtünk a kilátásban, búcsút véve Székelyföldtől. Nagyon sok élménnyel, s emlékkel gazdagodtunk.

Köszönjük a lehetőséget!

06.07.:

Kiskunhalas, Vajdahunyad, Gyulafehérvár, Segesvár

A hosszú buszos út után jól esett egy különleges, remek állapotban lévő várat megtekinteni és bejárni. Még a buszon meghallgattuk Baur Bálint rövid bemutatóját a várról és környezetéről. Vajdahunyad várának nemcsak a látványa, hanem a hozzá kötődő legendája is nagyon lekötötte a diákokat. A várban lévő angol nyelvű információs táblák segítették azt, hogy a gyerekek az kirándulás elejétől nyitottak legyenek ennek a nyelvnek a gyakorlására. Frankné Galló Tünde tanárnő szintén az első programtól kezdve nagy hangsúlyt fektetett a különböző építészeti stílusok, a művészettörténet aktuális jellemzőinek megbeszélésére a diákokkal. Örömmel tapasztaltuk, hogy a korábbi tanulmányikból több minden megmaradt nekik, és büszkén válaszolnak a kérdéseinkre. Gyulafehérvár gyönyörű, modern központját is bejártuk, majd felfedeztük a Szent Mihály-székesegyházat és környékét. Ezt követően Segesvárra utaztunk. A buszon Szabó Botond és Mózer Marcell előadását halhattuk a nevezetes helyekről és Drakula gróf legendájáról. Ezt követően egy hatalmas sétát tettünk az óvárosban, egészen fel a templomig, ahonnan a panoráma csodálatos volt. A nap végén elfoglaltuk a szállásokat és megismerkedtünk vendéglátóinkkal.

06.08.:

Zeteváralja, Fenyéd, Székelyudvarhely, Szejkefürdő, Korond

Reggeli után a zeteváraljai víztározót tekintettük meg és beszélgettünk annak szükségességéről, hatásairól, használhatóságáról. Majd megálltunk egy andezitbányánál, ahonnan Magyarországra is szállítottak „macskakőnek” andezitet. Ezt követően Fenyéden megnéztünk egy szép, festett székelykaput. A szimbolikájáról a nap későbbi részében, Korondon kaptunk bővebb információkat Pál Zoltántól. II. Rákóczi Ferenc és az Erdélyhez kötődő magyaroknak emléket állító „szoborparkban” tartottunk egy megemlékezést koszorúzással Székelyudvarhelyen. Frankné Galló Tünde tanárnő mesélt Székelyudvarhely történelméről is a gyerekeknek. A koszorúzás után közösen elfogyasztottunk egy fagyit. A hét későbbi részében is üdítően hatott a csapatra az időnként beiktatott csemegézés, ezért a kint vásárolt nassolni valókból közösen, többször is fogyasztottunk az erőt próbáló programok között. A központban sétáltunk még egyet, aztán folytattuk utunkat Szejkefürdőre, a Mini Erdély Parkba. Itt megnéztük Orbán Balázs emlékházát és megkoszorúztuk a sírját. A nap hátralevő részét Korondon töltöttük, ahol megismerkedtünk a népi kultúra elemeivel: székelykapuk szimbolikájával, a korondi közösség hagyományőrző tevékenységeivel. A diákokat is magával ragadta a taplászás mestersége, melybe betekintést nyerhettünk. Kóstoltunk házi sajtokat, majd meglátogattunk egy fazekas mestert és családját, ahol a gyerekek korongoztak is. A korondi kirándulást egy parajdi sót feldolgozó házi üzemben zártuk, ami felvillanyozta a fáradt csapatot.

06.09.:

Gyergyóújfalu, Sugó-barlang, Gyilkos-tó, Békás-szoros

A napot az Elekes Vencel Általános Iskolában nyitottunk. Sajnos épp a tanévzáró ünnepség napjára csúszott a találkozás, emiatt a gyerekek nem tudtak focizni, mi pedig csak kis sétát és rövid beszélgetést tudtunk megvalósítani a kollégákkal. De mindenki nagyon kedves volt velünk. Az iskola légköre nagyon barátságos volt. Mivel a ballagás ugyan erre a napra esett, az estére tervezett Táncház is elmaradt. Az iskolánál találkoztunk Bálint Mónikával, aki az idegenvezetőnk volt ezen a napon. Először a Sugó-barlangba sétáltunk fel. Meglepő volt számomra, amit mesélt a román cseppkőbarlangok kezeléséről. A gyerekek nagyon élvezték, amikor bent a barlangban lekapcsoltuk az összes fényforrást és két percig álltunk a sötétben. A kicsit felhőssé váló időben elutaztunk a Gyilkos-tóhoz. Ennek történetéről már földrajz és biológia órákon is meséltem a gyerekeknek, de Kocsi Hanna és Juhász-Rébék Hanna a buszon is mesélt a többieknek olyan dolgokat is, amiket az idegenvezető nem említett. Majd a Békás-szorosban sétáltunk, a monumentális sziklák között. A túrát a függőhidas rész koronázta meg. A túrázás nagyon ment a csapatnak, el is fáradtunk, úgyhogy jól esett visszatérni a szállásra és pihenni egy kiadósat.

06.10.:

Libán-hegység, Csicsaj-dűlő

A borongós reggel nem sok jót sejtetett, de szerencsénkre csak egy különleges „felhőparádé” lett belőle. Túrázós kalandjainkat Csicsajon folytattuk. A nap nagyon kellemesen telt számunkra. Egyed József portárájól egy izgalmas, meredek túrát tehettünk meg. Majd a túráról visszaérve nagyon finom teát és kürtős kalácsot ebédeltünk, szalonnát sütöttünk. Ebéd után a gyerekek pótolták – igaz, csak egymás között – a kimaradt focizást. A délután zárásaként Józsi bácsi mutatta be nekünk a tájat szemléletes előadásával, amit megfűszerezett helyi történetekkel, anekdotákkal.

06.11.:

Hétlétrás-vízesés, Szent Anna-tó és Mohos-tőzegláp, Csíkszereda, Csíksomlyó, Madéfalva

Zsinórban a harmadik túrázós napunkat a Hétlétrás-vízesésnél kezdtük, miután Kubánda Miklóst felvettük Sepsiszentgyörgyön. Nagyon büszke volt a csapatra, mert nagyon szépen tartottuk a feszes ütemtervet. Mi voltunk az addigi leggyorsabb csoportja – ez a dicséret a gyerekeknek is jól esett. Óriási élmény volt a gyerekeknek a létrákon felmászni, majd leereszkedni a kissé csúszós lejtőn. A Szent Anna-tavat és különösen a Mohos-tőzeglápot a gyerekek nagyon megjegyezték. A tőzeglápot bemutató helyi idegenvezető nagyon szimpatikus stílusban beszélt, és a gyerekeknek könnyen megjegyezhető információkat mondott, élményszerűvé téve a sétát. Sietve buszra szálltunk, ahol még a Mohos-tőzegláphoz kapcsolódó beszámolót hallottunk Huszta Hannától. Csíkszeredán megtekintettük a Makovecz Imre által tervezett templomot. Frankné Galló Tünde tanárnő mesélt az építészről és a munkásságáról is a gyerekeknek. Csíksomlyón megtekintettük a sokak számára fontos kegytemplomot. Kaszap Imre Bence mesélt a buszban mindenkinek a hozzá kapcsolódó élményeiről. Madéfalva következett. A buszban én meséltem a gyereknek a településről és hozzá kapcsolódó történelmi eseményről. Majd az emlékműnél elhelyeztük koszorúnkat, tisztelegve az áldozatok előtt.

06.12.:

Torda, Királyhágó, Kiskunhalas

A kirándulást a tordai sóbányában zártuk. Bent a bányában felfedeztük az eszközöket, elképzeltük, hogy az eszközök hogyan működhettek, a bányászok miként élték meg. Egy rövid szabad program után felsétáltunk, vissza a buszhoz. Hazafelé megálltunk a Királyhágón, búcsút venni Erdélytől. Egy közös ebédet még elfogyasztottunk és estére Kiskunhalasra visszaértünk.

Élménybeszámoló

Az utazásunk a Kiskunhalasi Bibó István Gimnázium előtt kezdődött, 2022.08.23-án hajnali háromkor. Átlépve az ország határát első megállónk Déva vára lett volna, de a felújítási munkálatok miatt, ez sajnos meghiúsult.  Ezt követően Vajdahunyad vára felé vettük az irányt, ahol körbenéztünk a várban, és betekintést nyerhettünk a történelem néhány apró morzsájába. Tettünk egy sétát Segesváron a gyönyörű óvárosban, majd ellátogattunk Székelykeresztúrra a körtefához, ahol a legenda szerint utoljára látták Petőfi Sándort. Az első napot egy víztározónál zártuk, ahol a helybéli osztálytársunk történeteit hallgattuk, majd elfoglaltuk szállásunkat Gyergyóújfaluban. 

A második napunkat Korondon kezdtük, ahol több szakmával és azok hagyományaival is megismerkedhettünk. Betekintést nyerhettünk a taplászatba és a fazekasságba, a székelykapuk jelentőségéről tanulhattunk, és megkóstolhattuk a helyi háziasszonyok által készített sajtot is. Utána utunk Szejkefürdőre vezetett, ahol megnéztük a székelykapukat és Erdély makett mását. Megálltunk Székelyudvarhelyen, ahol történelmi személyek szobrait néztük meg, majd a nap végén megálltunk a szállásunk közelében lévő andezit bányánál.

Csütörtökön a gyergyóújfalui általános iskola fogadott minket, ahol egy focimeccs keretein belül megmérettettük magunkat. Ezután Csicsaj hegyen a polgármester az erdészházában megvendégelt minket kürtöskaláccsal, és érdekes előadást tartott a környéken élő medvékről, majd túrázni indultunk. Első túránk a Csicsaj sziklához vezetett, ahonnan csodás kilátás nyílt a gyergyói medencére. Kis pihenő után az Ördög tóhoz mentünk, ami az egyetlen hegyi tőzegláp a Hargita hegységben. A túrák után tábortűz mellett sütögettünk.

Pénteken a túravezetőnk elsőként a Súgó-barlangba vezetett el minket, majd utunkat a Gyilkos-tóhoz folytatódott, és ez a rövid megálló után a Békás-szorosban található lengőhidakat vettük úticélul. Végig mentünk busszal majd gyalog a Pokol kapuján, a Pokol tornácán és a Pokol torkán. 

Hazautazásunk előtti utolsó napon a csapat nagy része felment a hétlétrás vízesésre, majd elmentünk a Tőzegmohás Rezervátumba, ahol megtekintettük a Jégkorszak korából származó növényeket, majd lesétáltunk a Szent Anna-tóhoz. A nap végén megálltunk Csíkszeredán, ahol a Mikó várba látogattunk és Madéfalvi emlékműnél koszorút helyeztünk el. Hazafelé úton még egy kis medvét is megcsodálhattunk a busz ablakán keresztül. 

Vasárnap hajnalban elindultunk haza, de előtte kitérőt tettünk a tordai sóbányához, és egy étteremnél is megálltunk ebédelni. Nagyon sok pozitív élménnyel és emlékkel tértünk haza.Köszönjük a lehetőséget!

1. nap 2022.06.26.

Nagyon korán, hajnali 3 órakor indult útnak a 9.b osztály a Határtalanul pályázat keretében megvalósult hat napos kirándulásra. Tudtuk, hogy hosszú út áll előttünk, és nagyon vártuk, hogy milyen új élményekkel gazdagodunk majd.Első megállónk Déva vára lett volna, de sajnos a vár felújítás alatt áll, emiatt ki kellett hagynunk ezt a programot. Így az első hely, ahol hosszabb időt eltöltöttünk, Vajdahunyad vára volt, ahol bebarangolhattuk a gyönyörű épületet és meghallgattuk a vár történetéről szóló előadást.Az első nap délutánján még két helyet látogattunk meg: Gyulafehérváron a székesegyházban megkoszorúztuk Hunyadi László sírját, később pedig Segesváron álltunk meg, ahol az óváros megismerése volt a cél, de sajnos egy felhőszakadás miatt rövidebbre kellett fognunk a városnézést. Nagyon fáradtan értünk a szállásra, körülbelül este 8 órára. Mindannyian egy helyen, nagyon kényelmes és hangulatos helyen lettünk elszállásolva.

2. nap 2022.06.27.

A második napon ellátogattunk a gyergyóújfalui Elekes Vencel Általános Iskolába, ahol az eredeti tervek szerint tanárokkal és diákokkal is találkoztunk volna, de az utazás időpontjának módosítása miatt már ott is tanítási szünet volt. Néhány kollégával azért találkoztunk, de a tervezett focimeccs a diákokkal sajnos elmaradt. Ezt - legalábbis részben - sikerült bepótolni, hiszen a szállásunkkal szembeni focipályán vacsora után a fiúk a helybeli fiatalokkal fociztak és beszélgettek, a lányok pedig szurkoltak.A nap további része a túrázásról szólt: elsőként a Súgó-barlangot látogattuk meg, ahol túravezetőnktől, Varga Róberttől nagyon sok információt kaptunk a környék geológiájáról, a növény-és állatvilágról, és természetesen a cseppkövekről és azok keletkezéséről.A következő állomás a Békás-szoros volt, ahol az eredeti tervek szerint a Mária-kőnél található Panoráma-kabinhoz túráztunk volna, azonban vezetőnk javaslatára inkább a függőhidakhoz vezetett az utunk. Ezen a napon a Gyilkos-tó volt az utolsó gyönyörű hely, amit megcsodálhattunk. Vezetőnk beszélt a tó keletkezéséről és a tavat övező legendákról.

3. nap 2022.06.28.

A kirándulás harmadik napján látogattuk meg Korondot, ahol rengeteget megtudtunk hagyományos mesterségekről. Ebben segítőnk volt Pál Zoltán egyetemi tanár, aki rendkívül érdekes előadást tartott a székelykapuk szimbolikájáról. Megismertünk egy idős házaspárt, akik taplászással, vagyis a taplógomba felhasználásával foglalkoznak, illetve a diákoknak lehetőségük volt egy fazekasműhelyben is kipróbálni az ügyességüket és a kreativitásukat. Végezetül még a sajtkészítésről is kaptunk információkat és lehetőségünk nyílt nagyon ízletes házi sajtok vásárlására is.Ezután látogattunk Szejkefürdőre, ahol először a Mini Erdély Parkot tekintettük meg; itt híres erdélyi épületek méretarányosan kicsinyített másai között kisvasutaztak a diákok. Később megkoszorúztuk Székelyföld írójának, Orbán Balázsnak a síremlékét, végezetül megcsodáltuk a síremlékhez vezető gyönyörű faragott székelykapukat is.A harmadik nap következő állomása Székelyudvarhely volt, ahol a szoborparkban koszorút helyeztünk el II. Rákóczi Ferenc szobránál, ezután a helyi Alexandra cukrászdában kóstoltunk meg néhány finomságot.Késő délután még megálltunk Fenyéden a gyönyörű, színes, faragott székelykapuknál, illetve a szállás felé utolsó megállónk a zetelaki víztározó volt. Itt átsétáltunk a gáton és gyönyörködtünk a látványban.

4. nap 2022.06.29.

Ennek a napnak a reggelén - bár nem szerepelt az eredeti programban, de tudtunk rá időt szakítani - meglátogattunk egy andezitbányát Gyergyóújfalu mellett.. Nem mindennapi látvány volt a hatalmas külszíni fejtés.A nap második programja viszont kitöltötte szinte az egész napot, és sokak kedvencévé vált: a Csicsaj-dűlőn Gyergyóújfalu polgármesterének, Egyed Józsefnek a vadászházában töltöttük a nap nagy részét. Itt nagyon ízletes kürtöskaláccsal, medveszalámival, gyógynövényekből főzött teával kínáltak bennünket. Túra is volt, egy magas szirtről csodálhattuk meg a szépséges panorámát, visszatérve a vadászházhoz pedig szalonnasütésre is lehetőség nyílt. Mindenki nagyon élvezte a kicsit lassabb tempót, a beszélgetéseket, finom ételeket és a gyönyörű környezetet. A polgármester képekkel illusztrált előadást is tartott a környék élővilágáról, különös tekintettel a medvékre, illetve sokat mesélt arról, hogyan élik meg magyarságukat a környéken élők. Az eredeti program szerint este táncház várt volna bennünket, de az időpontunk módosítása miatt sajnos nem sikerült ezt megszervezni.

5. nap 2022.06.30.

Ezen a napon nagyon korán keltünk, hiszen első úticélunk a Brassó melletti Hétlétrás vízesés volt. Vezetőnk Sepsiszentgyörgyön csatlakozott hozzánk és nagyon sokat mesélt a vízesésről és a környék élővilágáról is. A túra kissé hosszú volt, de minden perce megérte a fáradságot: nem mindennapi élmény volt a hatalmas fenyők között túrázni, és igazán különleges élmény volt a vízesés mellett a különböző magasságú létrákon fölmászni. Délutáni programunk a Mohos-tőzegláp és a Szent Anna-tó voltak. A Szent Anna- tónál szerencsénk volt beszélni helyiekkel, akik elárulták a tóhoz kapcsolódó hiedelmeket. Ha belemegyünk a vízbe, hét évvel tovább élünk, ha a kezünket beletesszük a vízbe és kívánunk valamit, az teljesül, végezetül pedig ha megmossuk vízzel az arcunkat, akkor olyan szépek leszünk, mint Szent Anna. Az oda-és visszaút során is váratlan élményben volt részünk, hiszen több medvét is láttunk, szerencsére biztonságos távolságból és a buszból. A hosszú és tartalmas napon utolsó állomásként Madéfalván megkoszorúztuk az 1764-es vérengzés áldozatainak emelt emlékművet.

6. nap 2022.07.01.

A korai kelés és reggeli után elbúcsúztunk vendéglátóinktól, hogy immár hazafelé induljunk. Első állomásunk Marosvásárhely volt, ahol a Rákóczi-lépcsőnél helyeztünk el koszorút. A korai időpont miatt a református templom (Vártemplom) még nem volt nyitva, így sajnos nem tudtuk megnézni.A nap leghosszabb programja a sóbánya meglátogatása volt Tordán. Idegenvezetőnk magyar nyelven mesélt az egyes termek történetéről. A visszhangteremben a diákok kipróbálták a közös hangadás erejét. Kiderült az is, hogy milyen sanyarú volt a bányalovak élete. A Gazdagok lépcsőjén haladva jutottunk egy szinttel mélyebbre. Itt megismertük a só bányászatának eszközeit, munkafolyamatait. Majd a falépcsőkön leballagtunk a bánya mélyére, innen csodáltuk meg a só rétegeit. Felfelé viszont már inkább a liftet választottuk. Utolsó előtti megállónk a Királyhágó volt, ahol visszatekintettünk - szó szerint és átvitt értelemben is - a magunk mögött hagyott tájakra, élményekre, az eltelt napok történéseire. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian rengeteg új élménnyel és szép emlékkal gazdagodtunk ez alatt a fantasztikus hat nap alatt.

Élménybeszámoló

Június 14. és 19. között hat élményekben gazdag, csodálatos napot töltöttünk el Erdélyben a Határtalanul! program keretében.Kedden reggel már fél 3-kor izgatottan gyülekeztünk a gimnázium előtt. 3 órára terveztünk az indulást, ami egy kicsit csúszott, mert egy osztálytársunk elaludt. Utána viszont zökkenőmentesen ment minden.Ezen a napon első tervezett úticélunk Déva vára volt, amit azonban nem tudtunk megnézni, mert felújítás alatt áll. A sikló sem működik, így csak a buszból néztük meg, és közben beszéltünk a Kőmíves Kelemenné történetét feldolgozó balladáról, felidéztük a vár történetéhez kapcsolódó legendát. Utána Vajdahunyad következett. Sajnos ennek is csak egy részét tudtuk megnézni, mert mindenfelé mesterek dolgoztak. Ennek ellenére nagyon tetszett a vár, a kilátás is szép volt, a legérdekeseb azonban a börtön volt a különféle kínzóeszközökkel. Ezután Segesváron álltunk meg. Együtt mentünk fel az óvárosba, nagy élmény volt az rövid idő, mely alatt csoportokban fedezhettük fel a kis utcákat. Utána megálltunk még Petőfi körtefájánál, ahol elhelyeztünk egy koszorút is. 7 óra után értünk Gyergyóújfaluba, ahol elfoglaltuk a szállásokat, három különböző helyen. Finom vacsorával vártak minket, ami nagyon jól esett a hosszú út után, és ez így volt a többi este is.

A következő napon Székelyudvarhely felé vettük az irányt. Útközben megálltunk egy andezitbányánál, ahol megismerkedtünk az andezit keletkezésével, felhasználásával is. Utána átsétáltunk a zetelaki víztározón, és végül megérkeztünk első úticélunkhoz. A szoborparkban megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc szobrát, és megnéztük a többi szobrot is. Az Alexandra cukrászdába is betértünk, ahol finom süteményeket, pohárkrémeket kóstolhattunk meg. Felfedeztük az udvaron egy táblát, amely Benedek Eleknek állít emléket, így megidéztük a „nagy mesemondó”-t is. Az utcán egy plakátsort is láttunk, amely Tamási Áron születésének 125. évfordulójának állított emléket, így ,míg a buszra várakoztunk, róla és az Ábel a rengetegben című művéről is beszéltünk. Utána szejkefürdő következett, ahol megnéztük a Mini Erdély parkban Erdély várainak makettjeit, az Orbán Balázs emlékházat, és kisvonatoztunk is. Innen elsétáltunk Orbán Balázs sírjához, ahol koszorút helyeztünk el, majd végigsétáltunk a szebbnél szebb székelykapuk alatt. A nap utolsó állomása Korond volt, ahol nagyon gazdag programban volt részünk. Megismertük a taplógomba felhasználásának lehetőségeit, illetve a mesterség nehézségeit. Utána egy egyetemi tanár a székelykapuk történetével és jellegzetes motívumaival ismertetett meg minket. Később nagyon finom kézműves sajtokat kóstolhattunk, miközben a készítésük folyamatáról is meséltek nekünk. Ezután a korondi kerámiával ismerkedhettünk meg, ki is próbálhattuk a korongozást. Hazafelé még megálltunk Parajdon, ahol bemutatták nekünk a só feldolgozásának és felhasználásának módját, kaptunk is mindannyian egy kis darabot, hogy nyalogassuk, mert nagyon jó hatással van az emberi szervezetre.

A harmadik nap nagyon jó volt. A Görgényi havasokban a Libán-tetőn jártunk. Először Gyergyóújfalu polgármesterének, Egyed Józsefnek a vadászházához tettünk egy hosszú sétát, ahol a helybeli asszonyok már javában sütötték az igazi erdélyi kürtőskalácsot, amihez finom gyógynövényekből készített teát ihattunk. A fiúk közben jót fociztak. Miután jóllaktunk, következett a nagyobb túra, megmásztuk Csicsaj kőszikláját. A kilátás csodás volt onnan fentről. Lefelé kicsit lassan haladtunk, mert kiderült, hogy egyik osztálytársunknak komoly tériszonya van, és megijedt az előtte lévő mélységtől, de a többiek és vezetőnk segítségével sikeresen lejutott ő is. A vadászháznál ismét finomságok vártak minket, medveszalámit ehettünk és szalonnát sütöttünk. Miután mindenki jól belakmározott, meghallgattunk egy előadást a környék élővilágáról, különösen érdekes volt a medvékről szóló rész. Közben sokat megtudtunk az erdélyi magyarság elmúlt évtizedeiről, nehézségeikről, küzdelmeikről kitartásukról. Vágül kényelmesen visszasétáltunk a buszhoz, és visszatértünk a szállásunkra.

Pénteken reggel elbuszoztunk az Elekes Vencel Általános Iskolához.  A fiúk nagyon készültek a diákokkal tervezett barátságos focimeccsre, ami azonban elmaradt.  Az iskolában vizsgák zajlottak, ezért biztonsági őr állt az ajtóban, és be sen engedett minket. Így kicsit csalódottan indultunk tovább. Először a Súgó-barlangot néztük meg, ahol megcsodáltuk a gyönyörű cseppköveket, denevéreket sajnos nem láttunk. Megtapasztaltuk a barlangban uralkodó sötétséget, mikor minden lámpát lekapcsoltunk, és az akusztikát is, mikor Tirza egy gyönyörű, összetartozásról szóló dalt énekelt el. Mire kijöttünk a barlangból, szakadt az eső. Rövid ideig várakoztunk a túristaháznál, majd nikor kicsit csendesedett, lesétáltunk a buszhoz. A következő állomás a Gyilkos-tó volt. Útközben egyik osztálytársunk elmesélte a tó keletkezésének legendáját. A tónál tett rövid séta után a Békás-szoros következett. Az eső miatt túravezetőnk úgy gondolta, balesetveszélyes lenne a Mária-kőnél található Panoráma kabinig felmenni, ezért egy kisebb túrát javasolt, amely egy függőhídhoz vezetett. Mindenkinek nagy élmény volt átmenni rajta. Vezetőnk elmondta, hogy fentebb van még egy híd, de a csúszós sziklák miatt nem javasolta, hogy tovább menjünk. Így is nagyon szép volt ez a nap.

Szombaton nagyon korán kellett elindulnunk, hogy minél hamarabb odaérjünk a Brassó melletti Hétlétrás vízeséshez. Sepsiszentgyörgyön találkoztunk vezetőnkkel, testvériskolánk, a Székely Mikó Kollégium igazgatóhelyettesével, aki innen kezdve kalauzolt minket. Ez volt a legfárasztóbb túra az egész program során, de tériszonyt, félelmeket, fáradtságot legyőzve végigcsinálta mindenki. És az élmény, látvány mindent megért. Következő állomásunk a Mohos tőzegláp volt, ahol az idegenvezető elmondta, hogy utóvulkanikus tevékenység hozta létre, ezért egyedi növény- és állatvilág jellemzi. Sajnos a bemutató végére elkezdett esni az eső, így a Szent Anna-tóhoz nem mentünk le. Mire Csíkszeredára értünk, ismét kiderült, így egy hosszabb sétát tettünk, körbejártuk a Makovecz Imre által tervezett Milleniumi templomot, aminek jellegzetes külső és belső felépítése nagyon érdekes volt. A szállásunkra tartva még megálltunk Mádéfalván, és megkoszorúztuk a székelyek 1764-es legyilkolásának emlékére épített emlékművet. 

A hatodik napon, vasárnap hajnalban megköszönve a vendéglátást mondtunk búcsút Gyergyóújfalunak. A kora reggeli órákban tettünk egy sétát Marosvásárhelyen, de a Rákóczi-szobrot nem tudtuk megkoszorúzni, mert körbe volt zárva. Utolsó nagy programunk a Tordai sóbánya megtekintése volt. Magyar nyelvű idegenvezető vezetett körbe minket, bemutatta a bánya múltját és jelenét. Javaslatára kipróbáltuk, hogyan visszhangzik a só szó a József-tárnában, utána azonban a „Bibó” kiáltástól visszhangzott minden. A Királyhágónál tartottunk egy rövid pihenőt, találkoztunk más magyar csoporttal, akik akkor kezdték a programjukat. Tartottunk nekik egy gyors élménybeszámolót, és biztosítottuk őket, hogy hatalmas élményekben lesz részük, ahogy nekünk is.Hazafelé tartva és hazaérkezve többen megfogalmaztuk, hogy vissza kell térnünk még Erdélybe akár osztályunkkal, akár családunkkal. Remélem, sikerülni fog.

Miskei Léna, 9.

Élménybeszámoló

A „Határtalanul!” program keretében 6 napot töltöttünk Erdélyben. Utunk során élmények sokasága várt ránk, kulturális és természeti kincsekre bukkantunk, közösen éltünk meg kalandokat, nagyszerű embereket ismertünk meg. És mindezt olyan közegben, ahol a magyar népi hagyományoknak különösen nagy becsülete van a jelenben is.

Első nap –június 27.

A hajnali órákban kellet indulnunk, hogy lehetőség szerint mindent útba tudjunk ejteni, amit beterveztünk. A határátlépést szerencsére gyorsan letudtuk és nyugodtan nézelődtünk, amikor ránk virradt. Déva várára a buszból vetettünk csak futó pillantást, de a hozzá fűződő ballada eseményeit azért közösen felidéztük. Vajdahunyad váránál volt az első hosszabb megállónk, a lenyűgöző kastély nyitvatartási idejét nem tudtuk megvárni, ezért kívülről gyönyörködtünk benne. Beszéltünk a gótikus épületek jellemzőiről, az erdélyi fejedelmekről, kiemelve a Hunyadi családot és volt, aki elmondta, hogy a vár „kistestvérét” Budapesten a Városligetben látta. Szerencsénkre egy kamarakiállításra be tudtunk menni, amely a kínzóeszközök történetét mutatta be, valamint a középkori vártömlöcök világát, így eleget borzonghattunk is.Legközelebb Nagyszebenben időztünk hosszabban, és igazán elmondhatjuk, hogy megérte! Ez egy bakancslistás programelem, melyre azért esett a választásunk, mert az osztály majdnem minden tanulója tanul német nyelvet és a város „Hermannstadt” -ként az erdélyi szászok egy kiemelten jelentős városának számít/ott. Így együtt kerestünk szász nyelvemlékeket és a német kultúra nyomaira is bukkantunk. Ez a látogatás remek alkalmat nyújtott arra is, hogy Erdély nemzetiségeiről beszéljünk és kihangsúlyozzuk az évszázadokon átívelő békés együttélést.Segesvár mellet a Petőfi emlékhelyen álltunk meg, felidéztük a költő életét és halálának ismert körülményeit, melyek ide kötődnek. Népművészeti alkotásokat is gyűjtöttünk, melyek a szabadságharchoz kötődnek, valamint emlékszalagot is elhelyeztünk.Szállásunkra 7  óra körül érkeztünk meg. Három csoportra lettünk osztva, ismerkedtünk a csodás tájjal és természetesen házigazdáinkkal.

Második nap – június 28.

E nap első programja Zetelakán volt, ahol egy monumentális víztározónál álltunk meg. Idegenvezetőnk elmagyarázta a rendszer működését és a beton „lefolyók” szerepét, élvezhettük a páradús tiszta levegőt. Majd a településen ellátogattunk egy lekvárokat és szörpöket készítő családhoz, ahol megtudtuk mi a jelentősége annak, hogy termékeiket hidegsajtolással készítik. Hogy mennyire sikeres ez a technika, rögtön ki is próbálhattuk.A délelőtt következő állomása a Székelyudvarhely volt. A főtéri szoborcsoport tövében a székelység különleges regionális egységeiről, a székekről is szót ejtettünk. Meglátogattuk a modernkorban felállított szoborparkot és próbáltuk a jeles székely személyiségek alakját is elhelyezni  történelmünkben. Szejkefürdő álltunk meg legközelebb, ahol a  Mini Erdély parkban Erdély várainak kicsinyített másait csodáltuk meg. A ”legnagyobb székely” Orbán Balázs néprajzkutató emlékmúzeumát és  sírját tekintettük meg, ide emlékszalagot is kötöttünk. A parkot elhagyva pompázatos székelykapuk övezték sétánkat.Korondon Pál Zoltán egyetemi tanár kalauzolt bennünket, és a környék négy jellemző mesterségét mutatta be nekünk: a taplászást, korongozást, sajtkészítést, és székelykapu készítést. Először egy taplászmester házához látogattunk el, ahol a mester és felesége arról mesélt, hogy milyen nehéz manapság jó minőségű taplógombát szerezni, milyen messzire kell utazni érte. Be is mutatták, hogy milyen időigényes a munka, ami során használati eszközöket (kalap, táska, tolltartó stb.) készítenek. A következő állomás Józsa László fazekas műhelye volt, ahol egy bemutató után a tanulók próbára tehették kézügyességüket, és tányérokat, bögréket, vázákat készítettek nagy biztatások közepette. Majd kézműves sajtokat kóstoltunk és meghallgattuk a gyártási folyamatot, kezdve a tehenek megfelelő tartásától, a kész termékek helyes tárolásáig. Végül idegenvezetőnk részletesen beszélt a székelykapuk szimbólumrendszeréről, kapun látható motívumok valamit a gyökerek, családi kötelékek fontosságáról.

Harmadik nap –június 29.

Ezt az egész napot Csicsaj dűlőn, Gyergyóújfalu polgármesterének, Egyed Józsefnek a vadászházánál töltöttük. Egy tisztességes erdei  séta után érkeztünk meg a tisztásra, ahol a házikó áll, és helyi asszonyok már frissen sült kürtőskaláccsal és gyógynövényekből készült teával vártak minket. Vendéglátónk részletesen mesélt nekünk Gyergyó múltjáról és jelenéről. Számunkra, alföldi emberek számára legizgalmasabbak természetesen a „medvés történetek” voltak, melyekből e nagyvadak életét, természetben betöltött szerepét és vadászatukat is megismertük. Ezek után elindultunk és megmásztuk Csicsaj kőszikláját, ahonnan gyönyörű panoráma nyílt a gyergyói tájra.  Vissza már  lefelé vezetett utunk, így gyorsabban is haladtunk. Nagy örömünkre közös szalonnasütés következett és hamarosan focizással, pihenéssel telt az idő, amíg el nem kezdődött egy kisebb fajta vízicsata.A hazafelé tartó úton buszunk megállt egy andezit bányánál, lelkiismeretesen böngésztük a tájékoztató táblákat és próbáltuk felidézni a kémia- és földrajzórán hallottakat.

Negyedik nap –június 30.

Igazán emlékezetesre sikerült a napunk, melyet egy másik tájegységen a Gyimesek ölelésében töltöttünk, elhagyva a Gyergyói medencét. Az Ezeréves határt céloztuk meg elsőként, a történelmi Magyarország keleti határvidékét. Itt található meg a 30-as vasúti őrház, az Ezeréves határ legfontosabb szimbólumaIdegenvezetőnktől megtudtuk, hogy z volt a legkeletibb ilyen őrháza az egykori MÁV-nak, azaz a Magyar Királyi Államvasútnak.  Legérdekesebbnek számunkra  az épület pincéjében lévő bunker bizonyult, illetve az tankok elleni betonakadály, amelyek közül egy most is ott látható az őrház előtt.Majd ellátogattunk egy olyan intézménybe, melynek neve sokak számára ismeretlenül csengett. Ez volt a Borospatakán található skanzen számos ide szállított és újraépített népi építménnyel, amelyeknek éppen lakói is volt. Ugyanis a gyimesi csángó épületekben éppen moldvai csángó gyereke táboroztak és népzene, néptánc tanulással töltötték a szünidejüket. Így aztán igazi élet költözött a patinás épületekbe a szemünk láttára, fülünk hallatára. Legérdekesebb látvány a kedvünkért beindított vízimalom volt.Ám a legnagyobb izgalmak ezután következtek: egy bobpályára leltünk a gyimesi hegyek között. Senki nem riadt vissza a magaslatoktól, és beállta sorba, ám a sötét felhők is beértek bennünket és az utoljára lesiklókat elérte a jeges égi áldás. Szerencsénkre azonban amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan odébb is állt a „veszedelem”, és némi szárítkozás után már szemet és szívet gyönyörködtető lesiklásban volt részünk.Az utolsó megállónk a Madéfalvi veszedelem emlékhelye volt, ahol koszorúval róttuk le kegyeletünket, miután felidéztük a székelység eme szomorú történelmi eseményét.

Ötödik nap –július 1.

Varga Róbert vezetésével töltöttük el ezt a napot, először a Súgó barlanghoz mentünk. A túra során sokat mesélt a helyi növény- és állatvilágról, a barlangban telelő denevérekről, és az ott keletkező cseppkövekről. Megtanulhattuk, hogy milyen hosszú idő mire létrejön egy cseppkő, és hogy egyetlen finom mozdulattal megállíthatjuk a növekedését. Kipróbáltuk azt is, hogy milyen az abszolút sötétség, amikor egyetlen árva fénysugár sem hatol be a barlang mélyére. Természetesen egy mindenki által ismert népdal éneklésével próbáltuk ki a barlangi akusztikát.Majd a Hagymás hegységben található Békás szorosba indultunk. Idegenvezetőnk javaslatára a szorosban található két függőhídat céloztuk meg: gyönyörű látvány tárult elénk, nem győztük csodálni a zuhogókat, a sziklákat. Igazi kihívás volt a 40 méteres magasságban kifeszített hídon való átkelés, ami egymás buzdításával sikerült majdnem mindenkinek . Napunk utolsó állomásaként a Gyilkos-tóhoz látogattunk el. Vezetőnk mesélt a tó keletkezéséről, és arról is, hogy szépen lassan feltöltődik a tó, és megszűnik majd ez a látvány. Bár lábaink már megfáradtak a túráktól, nem maradhatott ki a régóta tervezett táncházas programunk. A tanítást két táncoslábú leány vállalta és mindent beleadva sikerült  is jól megmozgatni mindenkit. Háttérként a Gyergyói-medence szolgált, belekóstoltunk a saját dél-alföldi táncainkba, ismerkedtünk az egyszerűbb mezőségi négyessel, de legnépszerűbbek a moldvai csángó táncok voltak, hiszen ezek igazi közösségi táncoknak tekinthetők.

Hatodik nap –július 2.

Utolsó nap  is hajnalban indultunk, a viszontlátás reményében köszöntünk el vendéglátóinktól.Első megállónk már egy új tájegységen, az erdélyi Mezőségen volt. A neves néprajzkutató, Kallós Zoltán szülőfalujában, Válaszúton tekintetük meg az erdélyi folklór leggazdagabb gyűjteményét. Szakavatott idegenvezetők kalauzoltak bennünket szobáról szobára, vagyis faluról falura. Ismét ráeszmélhettünk a nemzetiségek  békés együttélésének bizonyságára a csodálatos viseletek berendezések, népművészeti remekek szemlélése során. Azt is felidéztük, hogy milyen idevaló népdalokat ismerünk.Nem is olyan messzire kellett utaznunk ahhoz, hogy egy újabb tájegységen találjuk magunkat: „hímes Kalotaszeg”  szelíd lankás vidékére jutottunk. Kőrösfőn álltunk meg, ahol a Kőrösök erednek. De nem csak erről híres e vidék, hanem festettkazettás mennyezetű templomairól, gazdagon díszített viseletéről, különleges népzenei és népdalkincseiről  is. A templomot csak kívülről tudtuk megnézni, de legalább van okunk rá, hogy miért térjünk ide vissza legközelebb!Erdélytől utolsó megállónkon a Királyhágónál búcsúztunk. Fáradtan, de közös élményekkel gazdagon „megrakva” gyönyörködtünk a táj magával ragadó látványában, mely – úgy éreztük -  bennünket is visszavár! 

Élménybeszámoló

Idén nyár végén majdnem két év várakozás után a kilencedik osztály is eljutott Erdélybe a Hataártalanul! pályázat keretében. A két év halasztás átalakította a tervezett programot, de a cím, hogy „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok…” még így is teljesült.

Első nap – augusztus 23.

Az első napunk hajnali félháromkor indult, hiszen már első nap többszáz kilométer várt, számtalan helyszínnel és megállóval. Az első programelemünk Déva vára lett volna, de a felvonó felújítása miatt ezt a programelemet kicseréltük Gyulafehérvárra. Az útvonalunk így úgy módosult, hogy először Verespatakra mentünk, ahol az ókor óta folyt arany- és színesfém bányászat. A pénztárnál eltöltött másfél óra után egy nagyon érdekes élményben volt részünk, mert az idegenvezető románul és angolul tudod, így rögtön az idegennyelvi kompetenciánkat fejleszthettük. A bánya után Gyulafehérvár következett, ahol a történelmi központon belül a székesegyházba mentünk, hogy megtekintsük a Hunyadi család sírboltját, illetve egy rögtönzött történelemóra keretében betekintést nyerhetünk az Erdélyi Fejedelemség korai korszakába, hogyan alakult Erdély története a 16–17. század között.Segesváron elsősorban az építészetét tanulmányozva a céhek működését elevenítettük fel, illetve megnéztük az Óratornyot és egy rövid szabad idős program keretében fotókat készítettünk. Fehéregyházánál elhaladva a munkafüzet segítégével megemlékeztünk Petőfi Sándor szabadságharcban betöltött szerepéről.

Második nap – augusztus 24.

A második nap Korondon kezdtünk, ahol megismerkedtünk a székelykapuk szimbolikájával Pál Zoltán egyetemi tanár érdekes és színes előadásában. Ezután a taplászás nehéz, de szép mesterségével ismerkedhettek meg a diákok. Az alapanyag minőségének és felkutatásának rejtelmeibe is beavattak minket. (Sajnálatos módon a klímaváltozás ezt a szép foglalkozást is veszélybe sodorta, hiszen egyre nehezebb megfelelő minőségű taplógombát találni). Ezután megnézhettük, hogyan zajlik egy gomba feldolgozása. Korondon talán az egyik legmaradandóbb élmény a korongozás volt. Pál László egy rövid bemutató után, átadta a korongot. Nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy ami 46 év tapasztalattal olyan könnyűnek tűnt, a gyakorlatban azért nem mindig azt az eredményt hozta, amit vártunk, vagy szeretünk volna. Azt azonban megtanultuk, hogy egy kis tál vagy pohár is óriási sikerélményt tud okozni.Szejkefürdőn megnéztük a Mini Emlékparkot, néhányan kisvonatra is szálltak. A park nem olyan régen készült el, és az Erdélyben feltalálható nevezetes épületeket lehet egy kisterületen megtekinteni. Ezután megkoszorúztuk Orbán Balázs sírját, és a munkafüzet segítségével összefoglaltuk a munkásságát. A csoport a székelykapukon keresztül felelevenítette a délelőtt tanultakat.Székelyudvarhelyen az Emlékezet parkban megemlékeztük II. Rákóczi Ferenc jelentőségéről egy rövid történelemóra keretében.

Harmadik nap – augusztus 25.       

Gyergyóújfalu és szűkebb környezetének a megismerése volt ez a nap. Az eredetileg tervezett negyedik nap programját áthelyeztük ide, hogy szíves vendéglátónk Egyed József polgármester programjához tudjunk alkalmazkodni.        A napunk az Elekes Vencel Általános Iskolában indult. Itt a diákoknak bemutatták az iskolát, és a román oktatási rendszert. Ezután a helyi hetedik osztállyal egy barátságos futballmérkőzésre került sor, miközben mi tanárok egy rövid beszélgetés során még inkább betekintést nyerhetünk az iskola mindennapjaiba. A kora délelőttől a főbb program a Csicsaj dűlőn zajlott. Polgármester úr vadászházához egy rövid túra után jutottunk fel, ahol a leglelkesebbek gombákat is gyűjthettek, amit később megsütöttünk. A háznál már finom kürtöskalácsokkal fogadtak minket, és szabadidős programokkal. A diákok egy része a Csicsaj tetejére is felment, a többiek pedig a szalonna és gombasütéshez készítette elő a tüzet. Ez a délután nagyon jó lehetőség volt a közösségépítésre. A finom ételek, polgármester úr előadása a vadászatról, a környék állatvilágáról nagyon tanulságos volt.

Negyedik nap – augusztus 26.

A legtöbb programelemet tartalmazó napunk lett a negyedik. Az ötödik napra sikerült túravezetőt szerveznünk a Békás-szoroshoz és a Súgó-barlanghoz, így egy kicsit intenzívre sikerült ez a napunk. A Mohos-láp bemutatása után, a Szent Anna-tóhoz mentünk le. Az ikervulkáni tevékenység egy ritka jelenségnek számít, fantasztikus elképzelni, hogy mindkét helyszín egy vulkáni kráterben helyezkedik el. Ezután egy rendkívüli kémiaóra keretében megismerkedtünk a kén-hidrogén mérgező-és gyógyítóhatásával, miközben a Büdös-barlang felé tartottunk. Az úton medvékkel is találkoztunk, akikről igen jó fotók készültek. A Büdös-barlang maradndó élmény volt, hiszen a kén szaga mellett, azt is megtapasztalhattuk, hogy milyen gyorsan melegszik fel a levegő a gázoknak köszönhetően.  Csíkszeredán egy igen tanulságos időszaki kiállítást néztünk meg, a BarabásLab művészetet és a tudományt kapcsolja össze, például, hogy lehet művészeti eszközökkel bemutatni a táplálkozási szokásainkat, a járványok terjedését. Az állandó kiállításon a csíki székelyek mindennapjaiba és Csíkszereda történetébe nyerhetünk bepillantást. A diákok különböző korok ruháit is magukra ölthették. Csíksomlyón meghallgattuk, hogyan élnek azok az árvák, akiket a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogat, majd megcsodáltuk a gyógynövényes kertet, ahol sok növény gyógyítóhatását ismerhettük meg.  A napot Mádéfalván zártuk, ahol az emlékezéshelyénél koszorút helyeztünk el. 

Ötödik nap – augusztus 27.

Az Almási-barlang helyett a Súgó-barlangba mentünk, ahol Varga Róbert vezetésével közelről tapasztalhatuk meg a cseppkőképződés folyamatát. A szemléletes bemutatót színesítette, hogy több percen keresztül kipróbáltuk, milyen lehet sötétben, csendben lenni, s hogyan reagál erre a szemünk. A barlang után a Békás-szoros felé vettük az irányt, ahol lenyűgöző látvány fogadott minket. A hegymászás nem kis kihívást jelentett, de a két függő híd és a gyönyörű táj, minden fáradozást megért.Este elbúcsúztunk a minket fogadó családoktól, akik minden reggel és este nagy szeretettel vettek minket körül, a finom ételekről nem is beszélve.

Hatodik nap – augusztus 28.

Az utolsó nap öt órakor indultunk útnak, hogy időben, még nyitásra ott legyünk a tordai sóbányánál. Erdély különösen gazdag különböző sókban, nem véletlen, hogy a középkor óta az egyik legfontosabb kereskedelmi cikknek számít. A sóbánya nemcsak méreteivel, de a különböző sólerakódásaival és tavával is kellemes kirándulóhely. A bátrabbak a csónakázást is kipróbálták. Nagyszalontán a Csonkatorony egy emblematikus helyszín, hiszen a Toldi kapcsán nincs olyan magyar diák, aki ne olvasott, vagy hallott volna róla. A torony tövében megállapítottuk, hogy bár a sok korán kelés és túra nagyon elfárasztott minket, de felejthetetlen emlékkel gazdagodtunk.

HAT-KP-2-2021/1-000030

A Határtalanul! program keretében hat élményekben és látnivalókban gazdag napot tölthettünk Erdélyben, csodálatos környezetben, kiváló embereket megismerve.

Első nap – május 17.

Kirándulásunkat kedd reggel, pontosabban hajnali 3-kor kezdtük meg, és a busz sofőröknek köszönhetően egész nap tempósan, de mégsem rohanva tudtuk teljesíteni a kitűzött célokat. Terveink szerint Déva várát kellett volna felkeresnünk, de mivel felújítás alatt áll, és a siklót sem lehet használni, csak messziről láthattuk a város fölé magasodó építményt.

Első hivatalos megállónk Vajdahunyad volt. Diákjaimmal körbejártam az épületet, de már önmagában a vár bejárata is lenyűgöző látványt nyújtott. Megcsodáltuk a belső udvar lépcsősorát, beszélgettünk a kút legendájáról, a lányok borzongtak egy sort a várbörtönben, és hallgattuk egy kicsit az egyik teremben korabeli zenét játszó úriembert. Az élmény értékéből az vont le egy kicsit, hogy itt is felújítás zajlik, és az épület egy része fel van állványozva, munkások dolgoznak folyamatosan.

Második állomásunk Gyulafehérvár volt, ahol először ellátogattunk a székesegyházba és megkoszorúztuk Hunyadi László sírját, majd a főtéren végig sétálva eljutottunk a városkapuhoz. Sajnos esett az eső, így sietnünk kellett, hogy ne ázzunk el nagyon.

Utolsó nagyobb pihenőnk a szállás előtt Segesváron volt, ahol az óvárosban sétálunk, élveztük a városrész hangulatát, megmásztuk a templomhoz vezető fa lépcsősort, és amíg a diákok egy része mosdóra várt, addig a másik fele felfedezte a helyi gasztronómiát, és lángost evett. Néhány diák izgatottan mesélte, hogy az utcákon sétálva még egy Drakula múzeumra is rábukkantak.

Szállásunkra este 8 fele érkeztünk meg. Három csoportra lettünk osztva, mindannyian csodás panziókba lettünk elszállásolva, remek házigazdákkal, akikkel élmény volt esténként beszélhetni egy kicsit.

Második nap – május 18.

Szerda reggel 8-kor az Elekes Vencel Általános Iskolában kezdtük a napunkat, ahol a fiúk barátságos focimeccset játszottak a hetedikes csapattal, miközben kollégám és én az intézmény igazgatójával, aligazgatójával és egyik magyartanárával beszélgettünk az erdélyi magyar diákok helyzetéről. Rossz volt hallani, hogy a román nyelv oktatása bár kötelező, sok haszonnal nem jár, nem tanulják meg a hétköznapi nyelvhasználatot. A továbbtanulásnál viszont nagyon fontos szerepe van a román nyelv ismeretének. Ezt házigazdáink is megerősítették a vacsora utáni beszélgetés során: mindkét fiuk Dániában járt egyetemre, ahol angolul folytatták tanulmányaikat.

Az iskolai találkozó után csatlakozott hozzánk túravezetőnk, Varga Róbert, akivel először a Súgó barlanghoz mentünk. A túra során sokat mesélt a diákoknak a minket körülvevő növény- és állatvilágról, a barlangban telelő denevérekről, és az ott keletkező cseppkövekről. Megtanulhattuk, hogy milyen hosszú idő mire létrejön egy cseppkő, és hogy egyetlen finom mozdulattal megállíthatjuk a növekedését. Kipróbáltuk azt is, hogy milyen az abszolút sötétség, amikor egyetlen árva fénysugár sem hatol be a barlang mélyére. A tanulók lelkesen énekeltek is: ebben a barlangban forgatott videó klipet a Bagossy Brothers Company, így mi is kihasználtuk a „zene terem” remek akusztikáját.

Utunk ezután a Hagymás hegységben található Békás szorosba vezetett. Túravezetőnk javaslatára újra terveztük a napunkat, mivel véleménye szerint egy ekkora csoportnak nagyon sok időbe tellett volna eljutnia a Mária-kőnél található Panoráma kabinhoz. Helyette azt javasolta, hogy a szorosban található két függőhídon menjünk végig. Úgy gondolom, hogy megérte a csere: gyönyörű látvány tárult elénk, nem győztük csodálni a zuhogókat, a sziklákat és még friss medvenyomot is találtunk. És ami a legfontosabb, osztályom néhány tériszonyos diákja legyőzte saját félelmét és átkelt a 40 méteres magasságban kifeszített hídon. Legalább olyan büszke voltam rájuk, mint ők saját magukra.

Napunk utolsó állomásaként a Gyilkos-tóhoz látogattunk el. Vezetőnk mesélt a tó keletkezéséről, és arról is, hogy szépen lassan feltöltődik a tó, és megszűnik majd ez a látvány. Az igazat megvallva egyetértettünk a gyerekekkel, hogy már most sem úgy néz ki a táj, ahogy a fényképeken láthatjuk. A folyamatos állagromlás következtében, már alig látszanak ki a megkövült fatörzsek, de azért így is érdemes megcsodálni.

Harmadik nap – május 19.

Erre a napra alapvetően egy helyszín volt csak betervezve, és ez így volt tökéletes: nem kellett korán kelni és rohanás nélkül élvezhettük a szép napot Csicsaj dűlőn, Gyergyóújfalu polgármesterének, Egyed Józsefnek a vadászházánál. Egy kellemes séta után érkeztünk meg a tisztásra, ahol a házikó áll, és helyi asszonyok már frissen sült kürtőskaláccsal és gyógynövényekből készült teával vártak minket. Délután elindultunk és megmásztunk egy közeli sziklát, ahonnan gyönyörű panoráma nyílt a völgyre, sőt menetközben egy pár órás szarvas gidával is találkoztunk, ami feledhetetlen élmény volt mindannyiunknak. Séta közben meg-megálltunk pihenni, és míg erőt gyűjtöttünk, polgármester úr mesélt a helyi emberek életéről, arról, hogy milyen nehézségekkel szembesülnek a románok által körülvett Székelyföldön. Diákjaim érdeklődve hallgatták, ahogy arról beszélt, miként élik meg a székely emberek a magyarságukat több száz kilóméterre Magyarországtól.

Miután visszaértünk, estig élveztük a hely varázsát, a jó levegőt, a kellemes időjárást: szalonnát sütöttünk, medve szalámit kóstoltunk, a fiúk fociztak a domboldalon, a lányok társasjátékoztak, mi pedig Egyed úrral beszélgettünk a gyergyói mindennapokról.

A hazafelé tartó úton buszunk megállt egy andezit bányánál, ahol elképedve szemlélték a diákok a Hold-szerű tájat. De sietnünk kellett, mivel a fiúk arra készültek, hogy kipróbálnak egy autentikus erdélyi fürdőalkalmatosságot, a fatüzelésű dézsát. Mondanom sem kell, hogy nagyon élvezték.

Negyedik nap – május 20.

A negyedik napon néhány hagyományos mesterséggel ismerkedtünk meg, így miután átsétáltunk a zetelaki víztározó gátján, ahol átbeszéltük a rendszer működését és a beton „lefolyók” szerepét, ellátogattunk egy lekvárokat és szörpöket készítő családhoz. A kézműves termékeket előállító hölgy mesélt arról, hogy mi a jelentősége annak, hogy termékeiket hidegsajtolással készítik, és diákjaim mindent meg is kóstolhattak.

A délelőtt következő állomása a székelyudvarhelyi szoborpark volt, ahogy megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc mellszobrát, majd a helyi Alexandra cukrászdában ünnepeltük egyik diákom 17. születésnapját.

Még ebéd előtt ellátogattunk a szejkefürdői Mini Erdély parkba, ahol Erdély várainak kicsinyített másai közt sétálhattunk történeteiket olvasva. A parkból átmentünk Orbán Balázs sírjához, ahol koszorút helyeztünk el, és munkásságáról beszélgettünk a tanulókkal. A programelem zárásaképpen végig sétáltunk a székelykapuk során, keresgélve köztük a legrégebbit (1818-as).

A délutánt Korondon töltöttük, ahol Pál Zoltán egyetemi tanár kalauzolt minket, és a környék négy jellemző mesterségéről mesélt: taplászás, korongozás, sajtkészítés, és székelykapu készítés. Először egy taplászmester házához látogattunk el, ahol a nyugdíjas férfi arról mesélt, hogy milyen nehéz manapság jó minőségű taplógombát szerezni, milyen messzire kell utazni érte, és hogy milyen időigényes a munka, ami során használati eszközöket (kalap, táska, tolltartó, stb.) készítenek. A következő állomás Józsa László fazekas műhelye volt, ahol egy kis elméleti oktatás után, a tanulók próbára tehették kézügyességüket, és tányérokat, bögréket, vázákat készítettek korongozással. Igazi remekművek születtek. Miután kimosakodtunk az agyagból, elsétáltunk a piactérre, hogy kézműves sajtokat kóstoljunk, és meghallgassuk a gyártási folyamatot, kezdve a tehenek megfelelő tartásától, a kész termékek helyes tárolásáig. A standoktól csak pár lépést kellett tennünk a városka egyik legrégebbi székelykapujáig, ahol Pár úr részletesen beszélt a kapun látható motívumok (nap, hold, pálmafa) jelentéséről, valamit a gyökerek, családi kötelékek fontosságáról.

Ötödik nap – május 21.

Szombat reggelünket Csíksomlyón kezdtük és ellátogattunk a Kegytemplomba, ahol megnézhettük a lengyel kormány által visszaadott Fekete Madonna festményt, és az oltár mögötti emelvényen található Szűz Mária szobor lábát is megsimogattuk, miközben hálát adtunk azért, amink van. Egy rövid buszozás után a csíkszeredai Makovecz-templomhoz mentünk, ahol egyedi módon, a templom közepén található egy köroltár és a hívek körben foglalnak helyet. Azt is megfigyeltük, hogy a templom tetején felállított négy angyal szobor közül legalább egy folyton „szemmel tart” minket.

A templomlátogatások után Brassó megyébe vezetett utunk, a Hétlétrás vízeséshez, de előtte még Sepsiszentgyörgyön felvettük testvériskolánk egyik tanárát, Kubánda Miklóst, aki túravezetőnk volt a délután folyamán. Az intenzív túra felénél következtek a várva-várt létrák, ami nagy kihívás volt a tériszonyos diákoknak, de egy-két kivétellel mindannyian becsülettel végigmentek az útvonalon. Az egyetlen negatívum az volt, hogy szombati nap lévén nagyon sok látogató volt, és legalább 45-50 percet kellett várakoznunk a szurdok előtt. De mindannyiunk nevében mondhatom, hogy megérte.

Hazafelé úton megálltunk Madéfalván, hogy megemlékezzünk a székelyek egy csoportja ellen 1764-ben, Mária Terézia királynő uralkodása alatt elkövetett tömeggyilkosságról, de egy esküvőbe csöppentünk. Mivel nem akartuk megzavarni a násznépet, így csak páran szálltunk le a koszorúval.

Hatodik nap – május 22.

Utolsó nap hajnalban elköszöntünk vendéglátóinktól, és a Tordai hasadék felé vettük az irányt, a sóbányába. Szerencsére volt magyarajkú idegenvezetőnk, így sok érdekes dolgot megtudhattunk a bánya keletkezéséről, az ott folyó kemény munkáról, a katonaságtól leszerelt lovakról, amik körülbelül 6 hónapot bírtak ki odalent, a bányászok hihetetlenül alacsony béréről, a bánya bezárásáról, majd turisztikai felhasználásáról. A földalatti túra egyik legizgalmasabb momentuma (az óriáskerekezés mellett) az volt, amikor diákjaim tesztelték a József-tárnát, vagyis a visszhangok termét. Lelkesen számolták, hogy vajon tényleg tizenhatszor hallatszik-e vissza, az hogy „Bibó”. Az eredmény nem volt egyértelmű…

Utolsó megállónk román területen a Király Hágónál volt. Miközben megcsodáltuk a látványt, felelevenítettük, hogy milyen élményekben volt részünk az elmúlt napok során. Biztos vagyok benne, hogy életre szóló emlékeket gyűjtöttünk, amiket soha nem feledünk.

Iskolánkból a 2021/2022-es tanévben 7 osztály nyert támogatást a Határtalanul programra.

A 7.; 8.; 9.;9.a; 9.b; 10.c; és a 11.a osztályokból több, mint 200 tanuló utazik Erdélybe májustól augusztus végéig.

A kirándulások Magyarország Kormányának támogatásával valósulnak meg.

A videók, illetve prezentációk az alábbi linkeken tekinthetők meg:

https://drive.google.com/file/d/1pocovWv2rNhQqVe2UupOWGHQ0xx-B2hA/view?usp=sharing

https://drive.google.com/file/d/1KbzT5de6yM1G0A34ZmLzQpMF_jtnJ9nI/view?usp=sharing

https://drive.google.com/file/d/1ZqBy17UOj8t7wvM_X7esXnYqd7DxJe_C/view?usp=sharing

https://drive.google.com/file/d/1Goiism3xZomVtFhUJzr189Pb6bY5KOsY/view?usp=sharing

https://drive.google.com/file/d/1M2QAus-2icCG_2T6exS5x7I5pzYe3SBj/view?usp=sharing

https://drive.google.com/file/d/1gjPbpLKpmaY_5mjggQ8Y1zFvcKbu1mFa/view?usp=sharing